Albert Einsteint vagy kirúgták a gimnáziumból, vagy önként távozott. Mindenesetre a gimnáziumot is végbizonyítvány nélkül hagyta ott. Az egyetlen papír a kezében az egyik tanárától származó, matematikai tehetségét tanúsító írás volt. Mégis a gimnázium kijárása nélkül felvételizett a zürichi Szövetségi Főiskolára (ETH, Eidgenössische Technische Hochschule). Ott ezt megtehette. Nálunk nem tehetné!
Amennyiben egy mai Einstein valamelyik magyar főiskolán akarná folytatni a tanulmányait, ilyen előélet esetén el se fogadnák a jelentkezését. Hiszen hol lenne az érettségi bizonyítványa? A négy gimnáziumi osztályban szerzett évvégi jegyei? Azzal már nem is érdemes foglalkozni, hogy persze nem lennének felvételi pontjai sem. Így akkor sem juthatna be sehova sem, ha el lehetne tekinteni az említett egyéb hiányosságoktól. De nem is lehet!
Nem is lehetne belőle a Magyar Tudományos Akadémia tagja, hiszen ahhoz feltétlenül szükséges a diploma. (Meg még néhány további tudományos lépcsőfokon áthaladás.) Ellentétben pl. Michael Faraday angol kutatóval, aki mindenfajta elismert iskolai végzettség nélkül is tagja lehetett a Royal Societynek. Pedig ez a mi Tudományos Akadémiánknak megfelelő angol intézmény igazán tekintélyes tudományos szervezet, hiszen olyan tagjai voltak, mint pl. Newton, Charles Darwin. És Faraday esetében – sok máséhoz hasonlóan – csak a teljesítmény számított. Nála pedig volt ilyen, hiszen ő volt az elektromos motor és az indukció elvének felismerője, az elektrolit, elektróda, anód, katód, ion, erővonal fogalmának bevezetője, a benzol felfedezője, a cseppfolyós klór első előállítója, de – mint írtam – nem voltak még csak iskolai papírjai sem.
A mi egyetemi, főiskolai felvételi, tudományos elismerési rendszerünk nincs tekintettel a nem tipikus esetekre. A felvételinél nem bír jelentőséggel az esetleges tudományos, technikai eredmény. Ez pedig a címben említetthez vezethet. Nem tudni, mert olyan vizsgálat nem volt, hány rendkivüli tehetség kallódott el e miatt. Azt sem tudni, mert ilyen felmérés sem készült eddig, hány kimagasló eredményt elért kutatót, feltalálót nem ismertek el, nem részesítettek méltó elismerésben.
És, de ez a legfontosabb, mekkora veszteség érte (éri) országunkat ezért? Pedig ezeken egyszerűen lehetne segíteni: Meg kell szüntetni a felvételi, tudományos elismerési rendszerünk merevségét. Az eddigi mellett (és – nyomatékosan hangsúlyozom – nem helyett) tegyék lehetővé azt, hogy az említett eredmények elérése esetén, minden mástól függetlenül vegyék fel, ahova való, jutalmazzák, amit elért.(Ehhez persze meg kell határozni mi az hogy eredmény, milyen eredmény elég a felvételhez, tudományos elismeréshez? Ez sem lenne bonyolultabb feladat, mint amilyen a jelenlegi kidolgozása volt.)
Nekünk, mindannyiunknak, csak haszna származhatna ebből!
Simonyi Endre
